Régi idők sportérmei
[ A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2005 ]
Ismeretes, hogy a NOB 1952–1972 közötti elnöke, az amerikai Avery Brundage kiváló tízpróbázó volt és indult a stockholmi olimpián, 1936-ban pedig a művészeti versenyeken szerzett érdemeket. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy Brundage a világ egyik legnagyobb műgyűjtője címet is kiérdemelte, s néhány igen értékes sportrelikviát birtokolt. A nemzetközi sportélet legfelsőbb vezetőinek körében Brundage után egyre népszerűbb lett a sporttárgyú emlékek (pl. bélyegek, szobrok, érmek, serlegek, zászlók) gyűjtése. Többek között Antonio Samaranch elnök is híres gyűjtő lett, ezek után érthető, hogy ő hozta létre a NOB gyűjtőbizottságát, amelynek mintájára tíz évvel ezelőtt a Magyar Olimpia Bizottság szintén megalapította az Olimpiai és Sportemlékeket Gyűjtő Bizottságát, dr. Takács Ferenc egyetemi tanár vezetésével. A bizottság rövidesen országos hírnévre tett szert, sőt rendszeresen nemzetközi találkozókat is szervez a régió sportgyűjtőinek.
Részben a MOB gyűjtőbizottsága sikerének könyvelhető el, hogy 2005-ben megjelent egy könyv Régi idők sportérmei címmel, a Tandem Grafikai Stúdió –Anno– sorozatában. A sorozatot szerkesztő Faragó István és munkatársai úgy gondolták, hogy régi szép tárgyaink ne tűnjenek el a feledés homályába, hanem őrizzük őket, mint a múló idő cirógatni való emlékeit. A sorozatban láthattunk eddig művészi kivitelű kapukilincseket, gyűszűket, temetői szobrokat, ősi „fényírdák” megbarnult fotográfiáit és most legutóbb érmeket meg plaketteket a magyar sport hőskorából.
Az esztétikailag rendkívül színvonalas könyvecske fülszövegéből idézünk: „A sportversenyek száz évvel ezelőtt mért eredményei esetleg csalogathatnak mosolyt az ajkunkra, de az akkoron kiérdemelt érmek igényes megmunkálását méregetve, már nem mi állunk nyerésre. A sokasodó sport- és tornaegyletek mellett nem véletlenül alakult meg 1905-ben az Éremkedvelők Egyesülete is. A korabeli szobrászatnak csak méretében legkisebb alkotásait – egy-egy fémbeöntött medált, plakettet – a győztesek után most mi is a kezünkbe vehetjük. Ebben a könyvecskében ugyanis Takács Ferenc és a muzeális magyar sportérmek »válogatottja« próbálja meg újra mozgásba hozni a klasszikus sportágak történetekben és emberi nagyságokban gazdag múltját.”
A kiadvány mintegy negyedszáz sportág legszebb érmeit teszi láthatóvá úgy, hogy közben bemutatja valamennyi érintett sport hazai keletkezését és felcseperedését régi veretes irodalmi szövegek felhasználásával.
Az érmek egy részét a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum igazgatója, dr. Szabó Lajos, a MOA Tanácsának tagja bocsátotta a Kiadó rendelkezésére, amelyért köszönet jár neki. A könyv bevezetőjét és annak korhoz illő szövegét – az érmek másik részének birtokosa – dr. Takács Ferenc, a MOA alelnöke írta.
Az –Anno– sorozat sportérmeket, plaketteket összemarkoló kötete hiánypótló, hiszen a magyar szakirodalomban az 1960-as évek elején megjelent – igen silány kivitelezésű – kiadványon kívül egyáltalán nem látott napvilágot sportrelikviákkal foglalkozó könyv. Örömmel üdvözöljük a kötetet és ajánljuk minden sportbarátnak, aki szereti a szépet és nem áll távol tőle a szórakozva tanulás.