Buza Péter: Anno
[ Budapest folyóirat, 2010. december ]
Egykor. Valahogy így fordíthatnánk le szabadmagyarra ezt a régies ízeket hordozó, egész kifejezésnyi szót. Egyszer volt, hol nem volt: bővíthetnénk tovább a fogalom határait. Mert bizony mondom, nem lehetünk közömbösek az iránt, ami már volt egyszer! S hogy hol? Hát itt! A jelen minden jövőt kereső pillanatában ideje volna eltűnődnünk a lehető legtöbbeknek: örökségünktől megfosztva ér-e bármit is, amiről pedig azt gondoljuk, hogy kerek. Egész.
Akik minket erre – szerencsére – figyelmeztetnek, sokféle argumentációval kísérleteznek. Faragó István és László Zsuzsa – a TANDEM – azzal, hogy rendíthetetlen buzgalommal állítják össze képes könyvecskéiket bármely apróságról, ami mára kikopott a társadalom, a polgár, a civilizáció gyakorlatából. De gyönyörű, vagy érdekes, vagy fontos, vagy lelket emel. Vagy: ez mind, egyszerre.
Az ANNO sorozat zsebméretű, nemesen tipografizált kiadványaiból már jóval több mint húszat bocsátott útjára a stúdió. Pontosabban saját költségén a Faragó-László TANDEM. Írják is, többnyire csak az olvasók-vevők megtisztelő választása minden támogatásuk. Hogy néhány hét alatt újabb hármat az értő közönség igaz szűk, de élő piacára dobhattak ismét, arra bizonyíték talán – remélem –, hogy sokan, egyre többen tisztelik meg a párost, fölismerve, ők tisztelnek meg valójában kitartó szorgalommal és tehetséggel minket.
Legszívesebben mind a három könyvecskének minden oldalát idecsatolnám ehhez a jó szívvel reklámozó szöveghez, de hát erre aligha volna mód.
Keressék, vásárolják meg, amelyik kedvükre való, jól mutat kiegészítő ajándékként a karácsonyfa alatt. A morzsakefékről, -lapátokról szólót, a „Közhasznavahető fűvészkönyvet”, s a napokban megjelent ez évi záródarabot, amelyben az alkotók a sorozat történetében először átlépték országhatárunkat: bemutatandó Prága irigylésreméltóan gazdag házjegykollekciójának remekeit.