Morzsakefék és morzsalapátok
[ HVG, 2010. október 23. ]
Ámulandó, mi mindenről árulkodik egy morzsakefe és a hozzá tartozó lapát. Gyártásának időszakáról vallhat például a korstílus(ok)hoz igazodó formájával, díszítésével, gazdáinak anyagi helyzetére pedig az ezüst, vas, réz alapanyagon túl leginkább a megmunkálás mívességéből lehet következtetni. A kis takarítókészlet azért volt elmaradhatatlan kelléke a háztartásoknak, merthogy – olvashatjuk az Anno könyvsorozat 25. kötetében – a morzsa asztal alá söprése vagy az abrosz kirázása ősrégi hiedelem szerint szegénységet hoz az „elkövetőre”. A Tordai Hajnal gyűjtötte kollekció közel száz fényképét nézegetve dizájntörténeti tanfolyamon vehetünk részt. Az Annót jegyző alkotópáros, Faragó István és László Zsuzsa ezúttal a szakirodalom nélküli témához szövegként irodalmi morzsalékot párosított: a XIX. század népszerű hetilapja, a Vasárnapi Újság önjelölt költőknek és íróknak nyilvánosan visszaküldött üzeneteiből szemezgetett. A szerkesztők egykoron például ekként söpörték le a képeslap asztaláról a Végrendelet jeligéjű poétát: „Csak az csináljon végrendeletet, akinek van miről végrendelkeznie”. A Magány jeligével próbálkozó egyik sora pedig ekképpen jutott nyomdafestékhez: „Gyarló költői kísérlet, ha azt mondja a virágokról: »Amelyek illatárjai uralják szagérzékemet.«”