Maczó Péter: Anno – A Tandem Stúdió könyveiről
[ Magyar Grafika, 2007/4 ]
A tandemről általában a bringázás jut eszünkbe, nekem azonban elsősorban ők: László Zsuzsa és Faragó István.
– Kezdjük az elején, István: évtizedekre nyúlunk vissza, de csak az Olvasó kedvéért, hiszen mi jól ismerjük egymást – és a könyveket.
– Kilencvenkettő óta vagyunk Tandem. Valaha, azt megelőzően a Corvinában nevelkedtünk. Zsuzsa az Iparművészetin volt tipográfus hallgató én Lipcsében tanultam a Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán. Könyves kapcsolati rendszerünk is a régi Corvinából gyökerezik. Amikor a könyvkiadás szétesett, talán szerencsénkre, az elsők között szálltunk be a számítógépes könyvtervezésbe. A macintosh egy kis időre helyzeti előnyt jelentett, a megkeresések jelentős része külföldi munkák adaptálása volt. Más-más kiadónak, köztük a Parknak, a Helikonnak, Corvinának dolgoztunk. Végigcsináltuk a Száz magyar falu könyvesháza sorozatát, amelyet Buza Péter szerkesztett. Büszkén emlékezünk a több kiadást is megélt MTI-s Hungary kötetre, vagy a Rubik Stúdiós Made in Hungaryra. Az örömszerzés értelemszerűen az volt, ha egy itthon született művel bíztak meg bennünket, amit magunk tervezhettünk. A másik inkább csak jövedelemforrás maradt. Nem könyv ugyan, de 1996-tól stúdiónk végzi a Magyar Iparművészet folyóirat tervezési részét.
– Hogyan jött az Anno?
– Bosszantott, hogy legtöbbször, akik könyvtervet rendeltek tőlünk, azt szerették volna, hogy a témától függetlenül, túlméretezett, túldekorált munkát tegyünk le az asztalra – mert váltig úgy hitték, hiszik –, arra van vásárlói igény. Be akartuk bizonyítani, hogy más útonmódon is lehet szeretni- és olvasnivaló(!) könyvet készíteni. A régi tárgyak, régi irodalom ötvözetéből táplálkozó Anno sorozatunk örömteli időkitöltés. Ahogy – egyéb megbízásaink közben – időnk engedi, nekilátunk. Szándékunk szerint az embereket szeretnénk – már a méretével is – közelebb csalni ezekhez a témákhoz. Amit közkinccsé szeretnénk tenni, azok nem műkincsek, nem monstre kiállítási anyagok. Bár keressük a múzeumok fiókjaihoz is a kapcsolatot, de legtöbbször kiderül (nagy tisztelet a kivételeknek!), olyan feltételeket szabnak, amit ez a nyomott árú, szerény költségvetésű kiadás nem bír el. Nincs megfizethető külön fotós, a tárgyakat magunk fotózzuk, a szerzők a gyűjteményük darabjaival, esetleg más módon közreműködő hasonló „őrültek”, mint mi.
– Eszerint a kilincseket például te fényképezted?
– Pontosan! Gyalogosan jártam utcáról utcára a várost, és keresgéltem, aztán az ismeretségi kör is szólt, hogy itt és itt látott egy figyelemre méltót, és ez már szinte betegessé vált. Ahova annak idején csak kilincs miatt mentem, ott aztán találtam mást is. Így különféle témákra lassan egy digitális archívumunk alakult ki.
– Tetszik a sorozat kolofon oldalának a szövege!
– Nyomatékkal írjuk bele, hogy a sorozat megjelenését csak a vásárlók megtisztelő választása támogatja – nem más. Irritál, hogy ha bárhonnan támogatást kérsz, azonnal formai instrukciókat, oda nem illő előírásokat is kikötnek, és jóval a támogatás szent célján kívüli, formaidegen elvárásokat fogalmaznak meg. Csak olvasótól függők akarunk maradni.
– Itt van ez a frappáns kínáló pult, amit az Iparművészeti Múzeum karácsonyi vásárán is láttam.
– Igen, ezek a kis kötetek az alig gerincükkel elvesznek egy bolt könyvespolcán. Szükség volt erre a bemutatási formára. De ez külön téma.
– A nagy könyvterjesztők biztos szívesen felvállalták ezeket a kis, intim köteteket.
– Gondolod? Hát nem volt ez sem annyira egyszerű. Az 50%-os árrés ellenére sem láttuk kitéve a bővülgető kínálatunkat, hát terveztünk és készíttettünk ilyen kis tárlót. A boltvezetők örömmel fogadták volna, de a felső engedélyt nem kaptuk meg, így kénytelenek voltunk átvinni máshova az egész sorozatot, hiszen vidékre nem tudod a könyvedet másként eljuttatni, csak valamelyik nagy könyvterjesztő segítségével.
– Szóval a könyv kitalálása, tervezése a kivitelezéssel nem ér véget, de beszéljünk kedvesebb dolgokról, Zsuzsa: hogyan működik a Tandem, mint kiadó?
– Mindennek van ugye egy költségvonzata. Ha olvasóra talál az előző kötet hetven-hetvenöt százaléka, akkor meg tudjuk finanszírozni a következő nyomdaszámláját. Persze – anno – minden ismerős őrültnek tartott bennünket, hogy a könyvtervezés mellett önálló kiadásra is vállalkozunk. Olyanok vagyunk, mint a kis Kner-embléma, visszük hátunkon a könyveket. Négyet-ötöt egy-egy könyvesboltba, a múzeumi shopba, ha jelzik – persze van olyan is, ahol rá kell kérdezni, hogy elfogyott-e. Hála Istennek, kiderült, hogy másfél, két év alatt elkelnek. Észlelünk egy szerény sorozatgyűjtői kört is. Volt könyvecske, melyet ötszáz, volt amelyiket ezerötszáz példányban mertünk kiadni, és volt már utánnyomásunk is! Ez valóban nagy öröm volt! Ilyen például a Kapukilincsek kötet. Képzeld, már kaptunk kilincsképet olvasónktól, e-mailben, hogy ezt nekünk fotózta – Kubában. Igazán kedves volt.
– Hányadiknál tartotok?
– Úgy alakult, hogy már túl vagyunk a tucaton. Eddig 2004 óta évente négy könyvecske jelent meg. Hogy mi kerül bemutatásra, az vágy és alkalom egyvelege. Fölvállalandónak érezzük, ha valami jobb sorsra érdemes, régi kiadású könyv kerül a kezünkbe. Akkor az illusztrációkkal együtt leporoljuk. A Csipkerózsa, az első négy kötet egyike, éppen egy ilyen eset volt. Nálunk nincs merev „kiadói terv”. Egy magángyűjtőnél véletlenszerűen előbukkanó akármi néha leköröz minden mást. A múzeumnak gyakran nincs olyan gazdag anyaga, mint amire ráakadunk. Már előfordult, hogy úgy jött létre egy kiállítás, hogy a könyvben publikált téma színvonala felkeltette a muzeológus érdeklődését a gyűjtemény iránt. Így született egy táncrend-kiállítás. Az meg egy külön öröm, mikor végre ráakadsz egy – a sorozatba elképzelt – téma gyűjtőjére. A sorozat színvonalát láttatva már van esélyed, hogy féltve őrzött tárgyait kézbe veheted, elviheted, lefotózhatod. Így készülhettek el a turistabot-jelvényes képek. Utánajárunk, azonosulnak célunkkal és végül kölcsönadják.
– Milyen témában segíthetek?
– Bár nem akarom nagydobra verni leendő terveinket, de mostanság a téged is közelebbről érintő betű- és íráskultúrához kapcsolhatóan például mártogatós író- és rajztollhegyeket kapok kölcsönbe, aztán viszem vissza a régiségeshez.
– Másféle rajzos könyvetek is készült?
– Készült, de szívesen megmutatom, mi készül éppen most: A Kéz-árnyképek illusztrációs ábráit Felvidéki András mint „külsős” készítette el, örömünkre, élvezettel!
– Kidolgozott tipográfia rend szerint tervezitek a könyveket?
– Hát annyira, amennyire azt a könyv megkívánja. A formátum fix, a külső megjelenés egységes, de például a betű fokozata már nem. Egy gyermekeket érdeklő téma ugye mást igényel. Ahogy a képalák is eltérőek. Mindent az olvasóért. Saját találmányunk is van: örömmel fogadják a vásárlók, hogy a hátsó fülről a kód és az ár – a perforáció mentén – leválasztható. Ajándékozásnál nem kell a szokásos módon vakargatni a lemoshatatlan, lefedni a lefedhetetlen árjelzéseket.
– A siker felveti a kérdést: idegennyelvű változatok?
– Hát igen: itt van például az Iparművészeti Múzeum. Rengeteg külföldi látogatja ezt a Lechner-csodát. Felvetettük hát, szeretnénk magát az épületet, sorozatunkba passzolóan megközelíteni. Engedélyt kértünk rá, és most úgy tűnik, néhány példányért talán elkészíthetjük. Ha összejön, akkor az ő épületüket fogja hirdetni és ennél egyértelmű, hogy idegen nyelvű változata is lenne. Egyébként kiderült, hogy a külföldi turisták kis méretének és a közölt képek színvonalának köszönhetően – a csak magyar szöveg ellenére is – veszik a könyveinket.
– Resumét kéne a könyvekbe tenni, esetleg csak az ismertetőt lefordíttatni.
– Talán igen. Ez a témától is függ. Több könyvecskének a charme-ja a nyelvi környezete. Bajos lenne átültetni a Képes árjegyzékek kort idéző, vagy a Czélszerű szabadalmak olykor mosolyra ingerlő szövegeit.
– Tudom, az újévi köszöntőtök az utóbbi években Anno „hirdetésként” is szolgált.
– Kis könyvecskékhez nem illik nagy csindadratta, gigantposter se. Persze szeretnénk, ha minél többen ráakadnának, ha önjáróvá válna. Nincs annál jobb doppingszer, mint mikor egy miskolci tanárnő a honlapunkon (tandemgrafika.hu) keresztül megkeres bennünket, mert egy ajándékba kapott Anno kötet annyira elnyerte tetszését, hogy szeretné tudni, hol kapható a sorozat, mert a tanulóit szeretné megfertőzni vele. Mikor olvasóink kínálják fel a sorozat céljára olyan használható, netán használhatatlan ötleteiket, gyűjteményeiket és az irodalmat, amelyekről nem is álmodnál.
– Hát ti elértétek, amiről álmodoztatok!